Szünetel

Ez a blogom szünetel, mert a Lovers on the sunt írom, amit itt találsz meg.

7.fejezet

Sziasztok!

 

Nem is dumálok sokat, csak annyit, hogy az írásmódot megváltoztataom.

Bocsánat a multkori kimaradásért, elrepedt az ujjam, de már jobban van, szerencsére.

 

 

 

Stella megrettenve bámult Odinra, még Thor bátoritó pillantásai sem tudták megnyugtatni.

Mindenekatyja felállt a trónusáról, s lelépdelt a lépcsőn.

- Miért jött halandó Asgardba, istenek honába?- Kérdezte a lánytól.

Stellla körbepislantott, majd egy kicsit jobban kihúzva magát, egyenes háttal válaszolt.

- Nem vagyok halandó!

Érezte Thor meghökkent pillantásait a hátán de nem foglalkozott vele. Folytatta.

- Királyom, én isten vagyok, és Loki nélkül ma ezt nem tudnám. Azért jöttem, hogy nevem kiderítsem.

Odin csöndesen bólogatott, kezével a szakállát simogatva, lassan.

- Magad mellett szól isteni mivoltod- válaszolt. - Beengedlek Asgardba, békés szívvel. De Loki hozott ide, az ő dolga megoldani a problémádat.

Azzal visszafordult, s felment trónusához.

Thor pedig úgy döntött, elkíséri Stellát Lokihoz, döbbent pillantásaival egyetemben, folyósokon mentek végig, lépcsőkön föl, s le, míg el nem értek a börtönhöz.

Loki békésen elterült a cellájában lévő pamlagon, tudását tovább fejlesztve két poharat dobált egyszerre, s még egyet forgatott maga mellett, mágiája segítségével. Ugy tűnt tökéletesen jól érzi magát.

Elfoglaltságából Thor hangos dörömbölése szekította ki, mire a poharak csörömpölve a földre estek.

Loki odasétált az átlátszó falhoz.

- Mivan?- Üvöltött kifele, de válaszként csak bátyja értetlen pillantását, aztán meg tátogástát kapta.

- Nem hallom!- Dörömbölt vissza, miközben segélykérően Stellára nézett.

A lány rögtön fogta a dolgot, és nekiállt magyarázni a szőke istennek, hogy mi a baj.

Percek telet el, mire Thor megértette a dolgot...

6. fejezet

Sziasztok!! :)

Rég nem volt rész, tudom, de remélem, hogy az új háttér kárpótol érte titeket. Végre Loki színeiben pompázik a blog.

Az új részről csak annyit, hogy végre eljutottunk Asgerdba!!!

 

A vakító fényörvény körülvesz, szinte elnyel minket. De ez nem tart tovább több másodpercnél sem. Éppen, hogy eljut hozzánk a kiáltozó őrök hangja. Loki ezen csak kacag, újabb csel, újabb öröm. Már csak az a kérdés, hogy mit kapunk ha visszaértünk.

Hirtelen kemény talajnak csapódik a talpam, és a térdeim felmondják a szolgálatot. Loki kecsesen éri a földet, utána meg csak lazán leporolja a vállát.

Felnézek, és a mitológiás könyveimből jól ismert Heimdallt pillantom meg. Ő rám mosolyog, Lokira viszont szúrósan néz.

- Atyád megmondta nekem, hogy nem térhetsz vissza az Istenek Honába. - Zengi be hangja a helyet, ahova érkeztünk.

- Nem az „atyám”- rángat fel a fekete hajú isten a földről. - És különben is, ajándékot hozok neki.

Összeráncolt homlokkal ránézek, de ő csak finoman megrázza a fejét.

Heimdall pár másodpercig vizslat minket arany szemeivel, aztán valamivel megenyhül a tekintete.

- Az istenek honába nem szokás szajhákat vinni- jelenti ki határozottan.

Szinte hallottam, hogy az állam a padlón csattan.

- Nem, szó sincs semmiféle szajháról, azokat a bátyámnak viszem- nevet Loki. - De, engedelmeddel, már megyünk is.

Azzal választ sem várva megindult a Szivárványhíd felé, engem maga után húzva.

- Ez a Heimdall- motyogta közben. - Ez is öregszik már.

A híd végén már a saját lábamon mentem, de éreztem, hogy az arcomon még láthatók az elképedés jelei.

Loki először Odin tróntermébe vezetett, aminek pajzsokból álló teteje olyan magas, hogy nem látod a tetejét. Bámulatos a látványa.

Mikor Odin meglátott minket, pontosabban először Lokit vette figyelembe, talpra ugrott. Thor, aki ott állt a trón mellet, úgyszintén meglepődött. Rám viszont boldogan vetett egy mosolyt.

Viszont vannak dolgok, amivel Loki sem számolt. Ezen dolgok közé tartozott az a tengernyi őr körülöttünk.

Mindenekatyja kieresztette hagos, mély hangát és utána már állt is a bál.

- Az esküszegőt azonnal vessétek a legmélyebb tömlöcbe, amit a palotában vagy azon kívül találtok! A lánnyal magam beszélek! Thor, fiam, hozd őt a színem elé.

Egyedül maradtam…



5.fejezet

Szisztok!!!

Itt vagyok újra, sajnos eddig nem voltam mert nyaraltam az osztályal.

De mostantól a tietek vagyok! Jönnek a részek. Igyekszem lassan pörgetni a részeket, és hétvégén valószínűleg csiszolgatok a blog kinézetén.

Remélem jól szórakotok majd ezen a rövid részen, hisz ez az első ami nincs a másik blogomhoz kötve!!

 

Összefolytak a napok, valahogy nem tudtam külömbséget tenni közöttük.

Egészen más annak a tudatában élni, hogy tudod ki vagy, főleg így…

Hagy magyarázzam el!

Valaki nagyokos a S.H.I.E.L.D.-nél kitalálta: ha már van két istenünk, miért nem használjuk őket katonai célokra? És Fury mit csinált? Persze! Igent mondott!

Az első baj az, hogy én nem tudom isten módjára használni a testem.

Második, igaz, Lokival jóban vagyunk, de bevetésre együtt küldeni minket kész őrület!

Harmadszor, nincs nevem, hisz az isteni nevemmel senki sincs tisztában a földön. Asgardba kell mennem.

Így állunk! Fury megdögölhet a hülye ötleteivel együtt! Kész! Főnök ide vagy oda!

Másik nagy bajom még a Központba költözés. Mindenemet ide kellett hordanom, így most Lokival tőszomszédok vagyunk.

Hogy mi van a terápiával? Felfüggesztettük. Elméletileg már nincs értelme, pedig én nem így gondolom, de hát a nagykutya nem én vagyok. Ezért járok kiképzésekre, telepátiát is tanulok. Ami végül is elég vicces, csomó embert véletlen verek fel álmából ha éjszaka próbálkozom.

De meg kell tudnom a nevemet! Ez a legfontosabb!

Tudnom kell ki vagyok, van e családom, életem?

Loki ma éjszaka visz Asgardba. Fényes nappal nem mehetünk, akkor szem előtt vagyunk tartva.

Vigyáznunk kell így is…

Éjszaka van, semmi nesz. A gyep sötéten fénylik, mintha el akarna nyelni minket. Ijesztő.

Loki megy előttem, én az árnyékában lépkedek.

Borzasztóan nagy az esély arra, hogy lebukunk. Viszont ha hívtuk Heimdallt, senki nem állíthat meg minket.

Loki jobbra mutat és elindul arrafelé. Ki kerüli a kamerákat. Okos.

Az épület mögé érünk. Itt még nagyobb a sötétség. Van a közelben egy sekély tó, láttam az alaprajzon, nem kéne beleesni.

Újra fordulunk, egy beugróba érünk. Megcsap a hideg szél, Loki mosolyog. Valószínű, hogy minden a terv szerint halad.

Az isten mellettem elmotyog valamit, eláll a szél.

Hirtelen rántást érzek a gyomromnál és nem látok semmit…





Egyszer csak

Sziasztok!

Úgy gondoltam felrakom ide egy régebbi novellámat, ami egy nagyobb sikert aratott a Worlds in the airen.

Olvassátok szeretettel!!!

Egyszer csak egy éjszaka mozdul a fal,

beleharsog a szívbe a csönd s a jaj kirepül.

Mesajdul a borda, mögötte a bajra szokott

dobogás is elül.

Némán emelődik a test, csak a fal kiabál.

S tudja a szív, a kéz, meg a száj, hogy ez itt a halál,

a halál.

( Radnóti Miklós, Egyszer csak részlet.)

Minden olyan hirtelen történt, és most hogy vége volt, Loki egyszerű ingben sétált a romos folyósokon. Gyakran megesik, hogy míg Odin hosszú álomba szenderül, hívatlan vendégek jönnek.

Most se volt másképp, a sötét tündérek elérkezettnek látták az időt, hogy tiszteletüket tegyék Asgard aranyozott falain belül.

Közel járt az éjfél, mikor a vészharangok meg kondultak, és Loki Sigynt hátrahagyva csatába ment.

Sokan voltak a sötétség szülöttei, de leverhető mennyiségben. Asgard hű katonái gyorsan végezték a dolgukat.

A faluból elestek sokan, de a palotában alig volt áldozat.

Loki befordult a sarkon, hogy éji pihenőjét fojtassa, de szobájának ajtaja el van torlaszolva.

Az isten rosszat sejtve hordta a törmeléket, erősen zihálva, imádkozva, hogy feleségét épen bent találja.

Az eléje táruló látvány rosszabb volt mint amire számított. Az ablakok kitörve, a padló felsértve, semmi sem ép.

Loki az ágyra néz, és a rémálmai ismétlődő képe tárul a szeme elé.

Sigyn az ágyon fekszik, az egyik keze a padlóra ér. Vér csurog róla.

- Sigyn!- A baj istenének kiáltásába az egész palota beleremeg. Pillanatok múlva Thor áll az ajtóban. Látja az öccsét, aki megtörve görnyed azon személy fölé akit igazán mindennél többre tartott. Szerette.

Már Jane is az ajtóban áll. Szorosan Thor mellkasába fúrja az arcát és zokog. Csöndben zokog. Az újabb üvöltések pedig belevesznek az éjszakába.

Sigyn testét Loki teszi a hajósírba. Egyedül búcsúzik tőle, egyedül temeti. Csöndben sír, és hercegnője nevét suttogja:

- Sigyn…

Kedves emlékekre gondol vele, amikor a réten voltak és látta lobogni az arany hajkoronát, amikor hercegnőjévé kérte. Másnap királyné lett volna, hisz Thor lemondott a trónról. Onnantól fogva nem csak neki, hanem egész Asgardnak fontos lett volna ő, akit mindennél jobban szeretett. Még most is szeret.

Ellöki a hajót, ami lassan tova úszik és mielőtt a végtelenbe zuhanna csillaggá lesz.

Loki most omlik össze. Érzi hogy a bánat felemészti. Nem akar tovább élni, nélküle. Egyszer csak nincs tovább.

Másnap ott ragyog Sigyn mellett, örökre.



4.fejezet

Loki hatalmas dörrenéssel csapta be mögöttem az ajtót, aztán konkrétan a falnak szegeztett.

- Miért nem mondta?!- Üvöltötte az arcomba ezzel engem nagyon megijesztve. Sosem üvöltözött még velem így, de most a vizsgálat után hirtelen agresszívabb lett.

Én leroskadtam a padlóra, teljesen sokkos állapotban voltam, Loki pedig a szoba másik falához sétált.

Sokáig hallgattunk, mígnem kitört belőlem a sírás. ISTEN vagyok! A családom, nem a családom, valamikor Asgardban éltem és még sok minden más! Egy ilyen dolgot nem könnyű felfogni ép ésszel.

- Nem tudtam! - Kezdtem most én üvöltözni. - Nem is sejtettem!

Loki lassan felém fordult, én pedig felnéztem rá. - Ki vagyok…?

- Csak sejtem- ült le mellém az isten.- De lehet, hogy jól gondolom.

-Ki?

- Volt egy lány, régen még a gyermek koromban. Talán ő volt az egyetlen, akivel valamiféle baráti kapcsolatot létesítettem. Sohasem űzött el magától, nem úgy mint a többiek.

- Én meg varázsoltam neki, mindent amit kért. Mindig nevetett a csínyeimen, még akkor is ha az Ő kárára voltak…

- Mi történt vele?

- Nem tudom, az egyik nap nem találtam, sőt, senki sem találta. De én tudtam, hogy Anyám tudja hova ment, ugyanakkor nekem nem mondja meg…

Itt rám nézett.

- Azt hiszem most már tudom, miért nem találtam…

Újra felnéztem rá, közben abbahagytam a sírást. Egy ilyen dolog már meg se lepett.

Csak egy bökkenő volt:

-Miért nem emlékszem rád?- Kérdeztem.

-Nem tudom…

Óvatosan közelebb csusszantam Lokihoz és a vállára hajtottam a fejem.

Páciensem kicsit megfeszült, de aztán tétován átölelt és az ölébe húzott.

Éreztem, leomlott az a láthatatlan fal közöttünk örökre…



3.fejezet

Épp a szokásos foglalkozás utáni ellenőrzésre mentem, csak most Loki is velem tartott. Már egy jó ideje alkalmaztak, és kezdtünk összeszokni. Ezt értsd úgy hogy már nem csak ültünk egymással szemben, hanem beszélgettünk. Bár páciensem még nem igazán volt hajlandó megnyílni nekem, jól haladtunk.

Beléptünk a szobába, ahol Tony és Bruce már várt engem. Loki szépen megállt a sarokban és onnan nézett.

- Rendben, a szokásos vérvétel lesz- szólt Dr.Banner, miközben előkészítette majd a karomba szúrta a tűt. Az ilyesmik gyorsan megvoltak, azonban most Péntek tovább futtatta a programot mint általában.

- Valami baj van Péntek? - Kérdezte Tony percenként a karórájára nézve. Nem egy türelmes típus.

- Ismeretlen eredetű anyagot találtam.

Mindhárman Lokira néztünk, de ő is a homlokát ráncolta. Nem játszotta meg magát.

Loki:

Nem értettem én sem, mi az ismeretlen anyag Stella vérében, hisz én nem csináltam semmit.

A program futott tovább, de most már sebesebben, míg végül meg nem született az eredmény. Stark néhány percig döbbenten állt, majd intett a kezével, hogy jöjjek közelebb. Közben mindenhonnan Péntek hangja hallatszott:

- Idegen világból származó testet találtam…

Stella:

Megijedtem, nem tudtam mi bajom lehet, és hogy gyógyítható-e. Annak ellenére, hogy Bruce megnyugtatott, nem éreztem jobban magam.

Aztán Tony rám nézett majd újra a papírra, majd megint rám. Végül a kezembe nyomott egy vérképet, amin a fajtámat átírta valami mássá:

Isten…